Október 23.

Nah azt nem gondoltam volna, hogy ez lesz ebből az ünnepből. Az Ország ünnepéből. Nem egy emberé, nem egy közösségé, hanem az egész Országé... De persze van aki megengedheti magának, hogy ezt (is) tönkretegye. Nem volt még elég neki ami egy hónapja történt... Persze Ő ebből is jól jön ki... Neki nem árthat senki és semmi, mert Ő szent és sérthetetlen. Elvből nem politizálok, de ezen azért még én is fennakadtam. Mindent ki tud magyarázni, és persze soha nem Ő a hibás. Ő a jó mert elmondja mi a helyzet... Csak az a baj, hogy vannak akik még mindig hisznek neki... '56-ban legalább nem hittek az ilyen embereknek. Akkor az emberek tudták mi igaz és mi nem. Most már elveszett az a sok ember aki akkor kiállt az igazáért? Nem szeretném ha ugyanaz történne mint 50 éve, de valamit kéne tenni ez ellen. Az erőszak nem megoldás. Valamit azért mégis lehetne kezdeni... Én így 15 éves fejjel nem sokat tudok tenni ellene sajnos. Nem tudok adamenni Hozzá és közölni Vele, hogy húzzál el innen a bús p*csába. Akkor valószínű ógy járnék mint tegnap pár járókelő akit megvertek, vagy eltaláltak gumilővedékkel a rendőrök. Nekem ez nem hiányzik. Tegnap sajnos a betegségem miatt nam vehettem rész az "ünneplésen", de ezt nagyon megbántam. Nah szerintem erre az évre befejeztem a blogomon való politizálást...

betegen...

Elég rég írtam utoljára... Azóta sok dolog kiderült... Sok dolog megváltozott bennem... Jobb is azthiszem, hogy nem mentem be pénteken. Csak magamnak árottam volna vele... Tegnap kicsit jobban voltam... Már vásárolni is képes voltam elmenni... Ma reggelre viszont begyulladt a jobb szemem úgyhogy most alig látok. (minden gépelési hibáért bocsi, nem direkt volt...) Nem baj... Majd csak meggyógyulok mire suli lesz... Még nem tudom mit csinálok holnap meg holnapután, de bizti találok valami jó kis programot. Ha a szemem engedi. Mivel már nem nagyon látom a monitort ezért inkább abbahagyom... Pedig lenne mit írni. Most kivételesen. Nah mindegy.

hideg

Az elmúlt pár napban iszonyat hideg volt... folyamatosan fáztam. De szerencsére már fűtenek a suliban úgyhogy nincs nagy gáz...
Tegnap páran kimentünk töltésre... Már megint. Jól elvoltunk egészen addig amíg a Timi meg nem említett egy olyan dolgot amit nem kellett volna... Nah de mindegy ami történt megtörtént...
Ma reggel beültem föcire a többiekhez... Gábort egy csöppet sikerült kikészíteniük... Utána németen beszélgettünk csak... Angolon már megint nem csináltam semmit. Bár most a többiek sem vitték túlzásba... Magyaron... hát igen erről nem tudok mit írni... Suli után még ottmaradtunk megvárni Météékat. Addig beszélgettem Balázzsal. Csak az a baj, hogy Mariann olyat mondott ami most bassza az agyamat itt bent. Nem baj majd holnap kiderítem mi az. Ma már túl fáradt vagyok mindenhez. Túl sok emlék, gondolat és érzés kavarog bennem úgyhogy kicsit össze vagyok zavarodva... Majd csak kitisztul egyszer minden.

Pandora története

Ezt a kis regényt fél éve kezdtem írni. Aki emlékszik arra milyen lelkiállapotban voltam akkor az meg fogja érteni ezt a kis töredéket egyik regényem elejéből. Remélem tetszeni fog. Még elég kezdetleges stádiumban van de majd csak lesz belőle valami. Ha valaki magára ismer szegény kis Pandora szerepében az nem véletlen a barátaimról és a síját tapasztalataimból gyúrtam össze ezt a kis alakot. Építő kritikákat szivesem fogadok, de azért nem kell teljesen elvenni a kedvem az írástól...




Pandora egy 15 éves diáklány. A haja fekete és a derekáig ér. Bár nem csontsovány de azért nem is duci. Az arca nem mondható éppen átlagosnak. A szemei viszont mindenkit megfogtak. Ilyen kék szemeket nem gyakran látni. Mindig azt mondták neki, hogy az anyjától örökölte. Örült neki, hogy legalább ebben hasonlít az anyjára. Még nagyon kicsi volt mikor az anyja meghalt. Mindenki szépnek tartotta. Ezek ellenére elég sok baja volt a beilleszkedéssel. Az osztálytársai valamiért nem fogadták be. Már egy éve próbált beilleszkedni de sehogy nem ment. Csak egy barátnője volt, aki első naptól fogva kiállt érte, ha az osztály cikizte. Soha nem hagyta cserben. Az osztály főkolomposával is szembeszállt ha kellett. Kamilla mindig mellette állt. Soha nem hagyta cserben semmiben.
Egyik nap mikor beért az iskolába észrevette, hogy Kamilla nincs bent. Gondolta fölhívja a mobiljáról. Mikor már tárcsázott volna. Valaki megszólalt a háta mögött.
-Sajnos Kamilla megbetegedett és ezen a héten már nem jön suliba-mondta Ádám -Tegnap este már lázas volt.
-Köszi, hogy szóltál-mosolygott a fiúra.
Nem értette hogyhogy megszólította a fiú. Inkább elindult a terem leghátsó padjához, hogy leüljön a helyére. De Ádám elállta az útját.
-Nem szeretnél inkább mellém ülni?- kérdezte.
Pandora nem tudta mitévő legyen így hát beleegyezet. Az órán egy szót sem szóltak egymáshoz. Még csak egymásra sem néztek. A szünetben viszont Ádám odafordult hozzá és megkínálta csokival. Nem tehetett mást elfogadta. Az egész szünetet végig beszélgették. Észre sem vették amikor bejött az osztályfőnök.
-Látom végre befogadtátok Pandorát. Erre várok már egy jó ideje. Köszönöm Ádám, hogy ilyen kedves vagy vele.
Senki sem értette, hogy Ádádm miért viselkedik így Pandorával. Erre csak ő tudhatta a választ. Iskola után Ádám hazáig kisérte Pandorát. Egész útun némán sétáltak egymás mellett. Pandora már éppen el akart köszönni amikor Ádám megszólalt:
-Szeretném ha barátok lennénk. Nem akarom, hogy folytatni amit eddig csináltam veled. Nem tudom még, hogy menni fog-e de megpróbálhatnánk. Bocsánat mindenért amit mondtam rólad. Akkor még nem vettem észre milyen vagy valójában.
-Miért milyennek hittél?
-Nem is tudom. Azt hiszem egy kis sértődékeny kislánynak gondoltalak. De most már látom, hogy nem vagy se kislány sem pedig sértődékeny. Tegnap este elbeszélgettem a hugommal és elmesélt sokmindent rólad. Nagyon megbántam azokat amiket mondtam rád.
-Kamilla miket mondott rólam?
-Elmesélte a gyerekkorodat. Elmondta, hogy mennyire bánt téged, hogy nem fogad be az osztály. -Mást nem mondott?-Pandorának volt egy féltve őrzött titka amit eddig csak Kamillának mondott el. Pandora látta a tündéreket. A fákban, a virágokban, a patakokban. Sőt nem csak látta őket beszélt is a nyelvükön. Még az a képessége is megvolt, hogy naplemente után tündérré változzon. Attól félt, hogy barátnője talán ezt a titkot elmondta a bátyjának. Pandora egy 15 éves diáklány. A haja fekete és a derekáig ér. Bár nem csontsovány de azért nem is duci. Az arca nem mondható éppen átlagosnak. A szemei viszont mindenkit megfogtak. Ilyen kék szemeket nem gyakran látni. Mindig azt mondták neki, hogy az anyjától örökölte. Örült neki, hogy legalább ebben hasonlít az anyjára. Még nagyon kicsi volt mikor az anyja meghalt. Mindenki szépnek tartotta. Ezek ellenére elég sok baja volt a beilleszkedéssel. Az osztálytársai valamiért nem fogadták be. Már egy éve próbált beilleszkedni de sehogy nem ment. Csak egy barátnője volt, aki első naptól fogva kiállt érte, ha az osztály cikizte. Soha nem hagyta cserben. Az osztály főkolomposával is szembeszállt ha kellett. Kamilla mindig mellette állt. Soha nem hagyta cserben semmiben.
Egyik nap mikor beért az iskolába észrevette, hogy Kamilla nincs bent. Gondolta fölhívja a mobiljáról. Mikor már tárcsázott volna. Valaki megszólalt a háta mögött.
-Sajnos Kamilla megbetegedett és ezen a héten már nem jön suliba-mondta Ádám -Tegnap este már lázas volt.
-Köszi, hogy szóltál-mosolygott a fiúra.
Nem értette hogyhogy megszólította a fiú. Inkább elindult a terem leghátsó padjához, hogy leüljön a helyére. De Ádám elállta az útját.
-Nem szeretnél inkább mellém ülni?- kérdezte.
Pandora nem tudta mitévő legyen így hát beleegyezet. Az órán egy szót sem szóltak egymáshoz. Még csak egymásra sem néztek. A szünetben viszont Ádám odafordult hozzá és megkínálta csokival. Nem tehetett mást elfogadta. Az egész szünetet végig beszélgették. Észre sem vették amikor bejött az osztályfőnök.
-Látom végre befogadtátok Pandorát. Erre várok már egy jó ideje. Köszönöm Ádám, hogy ilyen kedves vagy vele.
Senki sem értette, hogy Ádádm miért viselkedik így Pandorával. Erre csak ő tudhatta a választ. Iskola után Ádám hazáig kisérte Pandorát. Egész útun némán sétáltak egymás mellett. Pandora már éppen el akart köszönni amikor Ádám megszólalt:
-Szeretném ha barátok lennénk. Nem akarom, hogy folytatni amit eddig csináltam veled. Nem tudom még, hogy menni fog-e de megpróbálhatnánk. Bocsánat mindenért amit mondtam rólad. Akkor még nem vettem észre milyen vagy valójában.
-Miért milyennek hittél?
-Nem is tudom. Azt hiszem egy kis sértődékeny kislánynak gondoltalak. De most már látom, hogy nem vagy se kislány sem pedig sértődékeny. Tegnap este elbeszélgettem a hugommal és elmesélt sokmindent rólad. Nagyon megbántam azokat amiket mondtam rád.
-Kamilla miket mondott rólam?
-Elmesélte a gyerekkorodat. Elmondta, hogy mennyire bánt téged, hogy nem fogad be az osztály. -Mást nem mondott?-Pandorának volt egy féltve őrzött titka amit eddig csak Kamillának mondott el. Pandora látta a tündéreket. A fákban, a virágokban, a patakokban. Sőt nem csak látta őket beszélt is a nyelvükön. Még az a képessége is megvolt, hogy naplemente után tündérré változzon. Attól félt, hogy barátnője talán ezt a titkot is elmondta a bátyjának.

Holnap péntek 13

Valószínű Sopronba megyünk osztálykirándulni... Már kicsit elegem van Sopronból, de mind1. Legalább ismerős lesz a hely és nem valami vadidegen város. Majd meglátjuk mi lesz az egészből.
Tegnap suli után páran kimentünk töltésre... Máté és Robi megint alakított. Részleteket inkább nem írnék ha lehet. Ha valakit nagyon érdekel szóban elmondom.
Ma sem voltunk sokkal jobbak. Újabb kis balhék voltak... Nah de lusta vagyok írni úgyhogy befejezem...

újra itt

Már nagyon régen írtam. Nem tehetek róla, de a gép nem akart felengedni blogspotra... Azóta elég sokminden történt azthiszem.
Csütörtökön kiderült, hogy nem lesz Magyarkúton osztálykirándulás. Valahova máshova megyünk. De nem baj így legalább nekem nem lesz olyan sok dolgom...
Pénteken a suliban elég őrült volt mindenki. De mivel a mi osztályunkról van szó ezért ez egy csöppet sem meglepő. Este Zsóciéknál aludtam. Ott volt Andi, Krisztike meg Gönye is. Csak én meg Krisztike aludtunk ott.
Szombaton korán keltünk mert ki kellett menni István elé a buszhoz. Azután egy kis késéssel ugyan de megérkeztünk a családi napra. Idén egész sokat kreatívkodtam. Csacsa megnyert minden versenyszámot amiben indult úgyhogy jövőre nem visszük. Természetesen ott is sokat baromkodtunk. Hazafele Évi elhozott minket kocsival a Borárosig. Nekem legalább volt jó kis helyem elöl. Nem tudom a többiek hogy fértek el. Szegény kisbusz hogy bírta? Vissza mentünk Zsóciékhoz. Én ettem összeszedtem a cuccom és leléptem. Mire hazaértem már itt voltak a Júliáék. Vilolával beszélgettem. Mikor elmentek végre bezuhanhattam az ágyba.
Vasárnap az egész napot punnyadással töltöttem (megint). Este lementem még a búcsúba és vettem egy karkötőt...
Nah már csak a mai nap van hátra. Reggel egy csöppet elaludtam. Végül azért beértem a suliba. Magyaron szétuntuk a fejünket (megint). A tesi viszont egész jó volt. Angolon meg Barbival beszélgettünk. Megnéztük az esküvői képeit. Most meg végre az otthon nyugalmában püfölöm a klaviatúrát. :) Ennyi voltam mára...

Egy teljesen átlagos nap

A mai egy teljesen átlagos nap volt. Reggel 9-kor felkeltem ?sszeszedtem magam és elindultam a suliba. Kissebb akadályok után sikeresen megérkeztem. Szerencsére ma csak 3 órám volt. Angolon Viviékkel beszélgettem... A dupla magyaron meg tanultunk. Tudom ez elképeszt?, de néha azt is kell. Aztután már j?hettem is haza . A délutánomat megint nem írnám le. Most meg végre püf?lhetem kedvem szerint a billenty?zetet. Sixpence-t hallgatok és t?kéletesen álmos vagyok. Bár ma még azért megnézem a Született feleségeket.

Már tényleg ?sz van

Ez az els? bejegyzésem októberben. De nem az utolsó. Nem is tudom mit írjak. Elég sokminden t?rtént az elmúlt 3 napban. Van amit még nem tudok leírni de ami késik nem múlik.
Vasárnap estére anyáék áthívtak pár embert a választási bulira. Violával jót beszélgettünk. Rég láttam. Sokat változott. Nah de err?l most csak ennyit.
Hétf?n suli... Bementem erre kiderült, hogy nem Emese lesz hanem Borisz... Hát ezt jól megszívtuk... Tesin lényegében nem csináltam semmit. Petike megint balhézott... Angolon meg filmeztünk. Amikor meg indultunk volna Zsuzsi fejére borult az egyik bordásfal. Szerencsére nem lett semmi baj.
Ma meg m?vt?rin infoban voltunk gy?jteni kellet... Utána matekon megint kis unatkozás k?vetkezett... Angolon dumcsiztunk Viviékkel (csoda). T?rin meg már nem is tudom mit csináltunk. A német nem volt valami hosszú. Ráadásul csak 3-an voltunk. Aztán Mariannal megnéztük a rajzosok miket elkottak. (Jah Csacsa majd elmondom mit mondott nekem Zoli.) Aztán j?ttem haza. A t?bbit még egyenl?re nem írom le. Megértéseteket el?re is k?sz?n?m.