bocsánat

Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi bejegyzésért. Aki tudja, hogy neki szól az tudja... Egy ember van aki megérdemelte... De ő csak főjön a saját levében ha nem hajlandó szóba állni velem... Ki akartam törölni az előző bejegyzést, de akkor olyan lenne mintha meghamisítanám a blogom... Azok is az én gondolataim voltak, csak egy elég elborult pillanatomban... Nem akartam senkit sem megbántani vele. Sajnálom! Ma szerintem a problémák nagy részét meg tudtuk beszélni... remélem ezek után jobb lesz.
Ma a temetőben összeszedtem magam és gondolkoztam, természetesen sírtam is. Ez mostanában nem maradhat ki a napirendemből... Nem szeretem ha mások látják, hogy milyen gyenge vagyok, és milyen könnyen elsírom magam... Egy rossz beszólás, vagy egy fél füllel hallott mondat... De szerencsére (attól függ honnan nézzük) kevés ember van aki meg tud bántani. Kevés ember mondhatja el magáról, hogy adok a véleményére...
Nah most már azt se tudom miket írok itt össze-vissza, úgyhogy képletesen lerakom a tollat. Még egyszer bocsánat, nem akartam megbántani senkit. Tudjátok, hogy hülye vagyok és előbb cselekszem és csak utána gondolkozom...