buli? Teke?

A suli ma uncsi volt... mást nem is nagyon tudok írni róla... Utána Bazsival lementünk Tekébe, csocsóztunk egy jót. Megint játszottunk pár 6-5-öt... Nővéremék is lejöttek... Erről sincs mit írni... Nem volt valami izgi ez a nap... Most ülök és bambulom a képernyőt, hogy mit írhatnék még... Nem jut eszembe semmi... ENNYI!!!

Békejel?!

Tegnap délután ismerősökkel kimentem fáklyát tartani a békejelbe. Egy órán keresztül álltunk égő fáklyával a kezünkben. Nem tudom mit akarnak ezzel elérni... Minden évben beállnak egy alakzatba fáklyákkal attól mi lesz jobb a világnak, vagy akár az embereknek akik ott állnak? Utána ki mondhatja az, hogy: Igen tettem valamit a világért, egy óra hosszát álltam fáklyával a kezemben. Elmentem mert elhívott Blani. De nem értem mire volt ez jó. Ha valaki tudja miért megy ma este rengeteg ember a Hősök terére írjon... Lesz egy nagyobb békejel... Nah, de ez csak az én véleményem, nem kell figyelembe venni. Beszélek itt össze minden hülyeséget. Megértem azokat is kik ezt minden évbe csinálják... Tök jó ott állni rengeteg ember között, van egyfajta hangulata...


Fura, de mostanában megszerettem blogolni... Egész rendszeresen vezetem a blogom. Jó, hogy kiírhatom magamból a dolgaimat. Egyszerűbb így kiadnom mint beszédben. Vagy nem tudom... Beszélni is imádok : ) Szeretek másokat fárasztani a sok hülyeségemmel...

Arról még nem is írtam mennyire örülök neki, hogy itt a tavasz... Végre mehetünk Margitszigetre, a Duna partra, a ligetbe... Csak ülnek a fűben egy füzettel és egy tollal valami kis zenével és írnék... Bármit, ami éppen eszembe jut. Írnék leveleket, kis történeteket, vagy csak egyszerű kis piszkozatokat. Hallgatnám a madarakat és nem figyelnék semmi másra... Csak egy probléma van, nem szeretek egyedül lenni. Más meg nem nagyon értené meg miért jó ez nekem. Megzavarna, vagy nem is tudom... Egyedül meg teljesen más a hangulata , mintha valaki velem van... Vinnék fényképezőt is... Lefotóznék mindent ami érdekel... Nah ki tart velem??? Vállalkozó szellemű emberek sorakozó... Ne tolakodjatok, mindenki jöhet, mindenkinek van hely... Legyen ez a mi kis titkunk... Keresünk egy helyet ami békés és csak a miénk...

Najó leállok mert még azt fogjátok hinni, hogy teljesen megőrültem... (ami nincs túl messze a valóságtól...) Mára ki blogoltam magam azthiszem, ha valami eszembe jutna akkor később hozzáfűzöm...

Káros

Ne szívjál füvet mert olyan leszel mint... nem is tudom...
De nem is erről a akartam írni. A mai nap elég furára sikeredett... Örülök, hogy végre itthon vagyok és nyugi van. Egyre jobban kezd akadályozni a betegség a napi teendőimben. De itt a hétvége hogy meggyógyuljak. Most így estére olyan szarul lettem... Nem is mentem hittanra, jobb ha itthon pötyögök a gépen... Nem érteném meg mit mond az atya. És itthon van forró tea. Nem egy utolsó szempont. Ha végeztem beveszek valami jófajta drogot és alszok. Remélem éjjel nem fogok köhögni... Most, hogy a nővérem Bécsben van enyém az egész szoba... Ezt egy jó nagy alvással fogom megünnepelni : ) Most nem jut eszembe több hülyeség... majd máskor folytatom.

Uncsi

A mai nap egész átlagosnak indult... Éjszaka majdnem megfulladtam a köhögéstől. Titussal ketten köhögtünk végig. Szerencsére nem volt első órám, így Titával együtt indultunk. Kis kalandos utam után a suliba éppen hogy beértem szóltak, hogy ki kéne takarítani a dohányzót... Mindenki nagy örömére. Neki fogott az egész 11. osztály... A végére csak Zsóci, Zsuzsi, Peti, Gabi meg én csináltuk. De reméljük az ÁNTSZ elégedett volt a rendel és tisztasággal... Mikor végeztünk próbálni kezdtünk a jövőheti szalagavatóra. (Ha valaki meg akar süketülni előszeretettel ajánlom) Énekel és verset mond az osztály... Mást nem nagyon csináltunk ma a suliban... Tudtommal...



A mai kis csodám: Amikor hazaérve beléptem a lakásba a kutyum futott ki elém szokása szerint. Nem tudom mi volt vele, de nagyon megörült nekem. Csak anyámnak szokott így köszönni. Felugrált rám, ugatott, csóválta a farkát, tisztára megkergült... Úgy megörültem annak a kis dögnek. Néha úgy érzem mintha egy állat sokkal jobban meg tudná érteni a problémáimat mint egy ember. Imádom a kutyumat és ő a legszebb az egész világon!!! : )

Húsvét

Az utóbbi pár nap elég mozgalmas volt... Ide a fele sem fog fölkerülni...
Pénteken megünnepeltük Máté szülinapját Colóban. Én személy szerinte jól éreztem magam. Gábor is ott volt, jót beszélgettünk, ittunk. Nekem tetszett :)
Szombat reggel lementünk családdal nagyimékhoz. Volt evés ivás... minden ami kell :P Ezt ennyivel le is tudnám ha nem baj...
Hétfőn egy körül az egész család+kutya vissza a vonatra és fel Pestre. Én mentem is rögtön Zsóciékhoz szülinapot ünnepelni... Jó is lett volna a meglepetés ha a srácokkal nem megyünk le fölírni a nevünket az udvaron... Lebuktunk... A buli nagyon jó volt... Zsóci nagyon szépen énekelt nekünk :) A további eseményektől megkímélek mindenkit... Még egyszer bocsánatot kérek mindenkitől akit érint... tudom, hogy hülye vagyok...
Elég rövid kis beszámoló lett, de takarítanom kell mert mindjárt itt a nagypapám, hogy meglocsoljon minket...

Cím nélkül

A mai napról nem fogok sokat írni... Nem volt valami jó... Reggel fölkelni sem volt kedvem... Mostmár eljutottam oda, hogy semmi kedvem iskolába járni, pedig szerettem... Egyre szarabb ez a suli... Mindenki el akar menni innen... Nem tudom mi lesz itt jövőre... Nah de nem is erről akartam írni... A lényege az lenne ennek a bejegyzésnek hogy leírjam miért vagyok szarul... Megint elég depressziós kis bejegyzés lesz ebből... Szeretnék végre egy vidámat is írni...
Ma a suliban nagyszünetben legalább jól éreztük magunkat.. Kimentünk az Almássyra és a játszótéren hülyéskedtünk egy kicsit... Ez felvidított egy kicsit... : ) Csak az a probléma, hogy ma olyan érések jöttek elő bennem amikről azt hittem már rég elmúltak... O.o Ezt az egészet át kell gondolnom még egyszer...
Délután pedig olyan hírt kaptam amit nem akarok elhinni és sokáig tart majd mira megértem miért jó ez... Egy olyan ember elköltözik akit én nagyon szeretek, nem értem miért kell elmennie... Az egész családját szeretem nagyon fognak hiányozni... Nélkülük más lesz... Sírok, pedig még van pár hónapunk... Itt be is fejezem mert a sírástól alig látok...

Kórházi Krónikák...

Sajnálatos módon sikerült pénteken kórházba kerülnöm... Reggel bementünk anyával, hogy majd jól megvizsgálnak aztán mehetek suliba... Persze ahogy azt Móricka elképzeli... Megvizsgált a doktor erre közölte hogy valószínű vakbél... röntgen, ultrahang utána pedig befektettek egy szobába. Jött Nővérke1 próbált vénát szúrni... Két próbálkozás után feladta... Jött Nővérke2 ő is feladta... Nővérke3 a jobb kézfejemen sikeresen berakta a kanült... Nah mire eljutottunk idáig kb délután 2 óra volt... Megismerkedtem a szoba lakóival... Akkor még csak egy idősebb nő és egy hajléktalan, félholtra vert asszony volt ott. Az asszony... uhh... hányingerem van ha csak rágondolok... 1. nem mosdott... 2. a WC mellé hugyozott... 3. a pasija bejárt hozzá, az se volt valami illatos... 4. HORKOLT...és még sorolhatnám... Aki bejött hozzám tudja... A délutáni viziten mondták, hogy aznap már nem lesz műtét. Esetleg szombaton. Ennek megörültem... Próbáltam aludni egy cseppet... nah peeeersze...a mint elszundítottam vagy telefonált valaki vagy jött az orvos... Pl az esti vizitre nem is emlékszem... Éjjel két beteget hoztak még a szobába. A tökös nővérke aki éjjel volt bent jól elszórakoztatott minket... csak a villanyokat ne kapcsolgatta volna folyton...
Másnap reggel a mellettem fekvő nőt ki is engedték azzal hogy ha bármi baja van azonnal jön vissza... A lány aki velem szemben feküdt mint kiderült szintén vakbéllel került be. A reggeli vizit után anya és szakállaspapa (gyengébbek kedvéért anyukám apja) jöttek be hozzám látogatóba... Anya behozott még pár cuccot papa pedig adott egy példányt az új könyvéből...Nem is tudom mit csináltam miután anyáék leléptek... Fél négy körül ha jól emlékszem?! megérkeztek Zsóciék ; ) Akkor már nem is fájt a hasam... Hoztak nekem könyvet és soksok finomságot... (finom volt lányok nagyon köszönöm) Öt körül beérkezett Zsuzsi és Máté is. Kaptam csokit és virágot :) Beszélgettünk egy darabig, amikor megérkezett Panci meg Putyi akkor ők leléptek. Fél hat környékén Mariann is beesett... Gyorsan le is lépett mert várta a pasija... (az új) Tesómék is leléptek mert apa szülinapját ünnepelték itthon. Én meg próbáltam aludni a bűzben és a horkoló asszony mellett...
Vasárnap már teljesen jól voltam. Nem fájt semmim. Anyáék bejöttek délelőtt megnézni hogy vagyok... Beszélgettünk egy darabig utána fönt a kórteremben beszélgettem a többiekkel. A másik vakbeles lányt elengedték, hogy szavazhasson. Este visszajött de haza is küldték... Mázlista... Este Zsóci meg Csacsus még benéztek hozzám... :)
Ma reggel korán felkeltem (nem bírtam aludni a fülsüketítő horkolástól...) kiszellőztettem... Az főorvos úr jött vizitre mondta, hogy hazamehetek (reggel 8óra). Egy kis várakozás után sikerült megszereznem a zárójelentést (11 óra) Nem írták benne mi volt a bajom, szerintem soha nem fogom megtudni... De egy biztos többet nem akarok kórházba kerülni...
Bementem a suliba az ebédszünetre... Olyan ó volt látni, hogy örülnek annak az emberek, hogy ott vagyok... Hiányoztak!!! Arról egy másik bejegyzésben számolnék be, hogy a suliban megint balhé van...




Ui.:Így utólag is köszönöm mindenkinek aki meglátogatott... Sokat segített, hogy nem voltam egyedül...

Hát igen...

Eddig bírtam blog nélkül... Valahova le kel írnom az érzéseimet... Nem emlékszem mikor írtam az utolsó bejegyzést... De egy dolog biztos: azóta megváltozott az életem... Túl vagyok egy szakításon, új barátokat szereztem, kiderült, hogy az osztályfőnököm elköltözik... Még folytathatnám de minek... Nem panaszkodni jöttem. Inkább a jókat írnám le.
Mostanában egész sokat vagyok a barátaimmal... Ez jót tesz a kicsi lelkemnek... Csak azt sajnálom, hogy Zsócival nem vagyunk annyit együtt mint régen... Hiányzik... A fiúkkal egész jól kijövök most... Semmi balhé, semmi kavarás... Így a jó... A suli most kicsit kezd szétesni, mondhatni egyre szarabb... Remélem jobb lesz... Ma megyünk Tomi előadását megnézni... Nagyon készülünk... :P Majd megírom milyen volt. Holnaptól Trimeszter vizsgák, és holnap búcsúztatjuk Gábort... Majd valamikor írok még életem unalmas napjairól de most megyek ebédelni... Nem hiszem, hogy sokan el fogják olvasni ezt de aki mégis megtenné annak köszönöm hogy végoghallgatja egy idióta siránkozásait...