BOCSI BOCSI BOCSI

Kicsit elfelejtettem a blogomat. De most itt vagyok és mindenért kárpótollak titeket. (Igen Csacsa azt a 2-3 embert aki olvassa a blogomat.)
Szóval: Ebben a "pár" napban kicsit szétszórt voltam. ez mind egy ember hibája és az persze én vagyok. Kicsit szarul vagyok mostanában és nem figyelek másokra. Csak az én saját apró kis gondjaimra. Bocsánatot kérek mindekitől, de most kicsit helyre kell raknom magamban a dolgokat utána tudok továbbmenni. A tegnapi nap volt az utolsó csepp a pohárban. Nem bírtam már tovább. Sírtam, üvöltöttem, tomboltam. Tönkretesz engem ez az élet. De majd a következő jobb lesz (remélem). Tudom még "csak" 15 éves vagyok, de többet átéltem és megtapasztaltam mint egy átlag velem egyidős ember. Nem vagyok 100 éves bölcs. Nem állítom, hogy mindent tudok. De azért néha jólesne egy kis megerősítés, hogy nem vagyok reménytelen eset. Rájöttem, hogy nem vagyok képes gyűlölni senkit. Ennek örülök bár elég fura. Nem is tudom meghatározni rendesen mi az a gyűlölet. Bár azt hiszem most az a legnagyobb bajom, hogy egy bizonyos embert nem tudok gyűlölni. Pedig ilyenkor az lenne a normális úgymond. Tehát én nem vagyok normális. Tudom erre már sokan rájöttek rajtam kívül. Néha azért tudatosítom magamban. Nehogy reménykedjek.



Ui.: Többet ne engedjetek Zsófival múzeumba! Nem lenne túl jó vége.